szeretek főzni

2010. október 10. vasárnap

Ponty tisztítás, filézés

Kategória: Uncategorized — Címke:, — hzias @ 15:26

A gyerekek nem hiába mentek el horgászni, apa az első zsákmányért  már el is “szaladt”, haza is  hozta, hogy ne este kelljen sokat pucolni és feldolgozni. Annyi szépséghibája van a dolognak (mivel egy fizetős horgásztavon horgásznak),  hogy nem elég kifogni a halacskát, ki is kell fizetni. No, nem baj, ez a hal legalább garantáltan friss, 2,1 kg-os tükörponty volt.

ponty bontas 001Elég szép darab, kívülről nem is látszott zsírosnak (és később belülről sem). Először a tisztítás: éles késsel farkától fölfelé, a feje felé  megkapargattam mindkét oldalát, hogy a nyálka lejöjjön a bőréről, és a pikkelyeket is le tudtam a kés hegyével szedni. Ez nem túl nehéz feladat tükrös pontynál (ha van lehetőség forró vízben megmártani a halat, akkor a nyálka könnyebben lejön róla, de vigyázni kell, mert ha sokáig van a forró vízben, a bőre megfő).  A másik fajta, ami csupa pikkely, az nehezebb ügy, de az sem nagyon. Utána jó forró vízben lemostam.  Egy nagyobb tálcán dolgoztam, hogy a piszok nagyjából egy helyen maradjon, és ne legyen minden halszagú. Ezután óvatosan levágtam a fejét, úgy, hogy körben jól bevágtam, és utána inkább csak “letörtem”, nehogy a keserű fogába belevágjak (az a gerincnél, a fej és a törzs találkozásánál van, valami zöldes “szutymó” van benne,  ami ha belevágunk, és ráfolyik a húsra, akkor állítólag  megkeseríti). Utána óvatosan fevágtam a hal hasát, kiszedtem a beleket és kikanyarintottam a végbélnyílást. Nem emlékszem biológiai tanulmányaimból, hogy azt úgy hívják-e, vagy valami másként, mindegy, nem hagytam benne. Azután a belek hát felöli részéről mindkét oldalon lefejtettem a legfinomabb halbelsőséget, a “tejet”. Én az ikrát nem szeretem, de a tej nagyon finom halászlében megfőzve. Aztán a hal fejét vettem kezelésbe, kivátam a keserű fogat: egy kést ”fölé” tettem olyan távolságra, hogy ne sérüljön meg, és klopfolóval ráütöttem  a késre.  Ezután a kopoltyúlemezeket is eltávolítottam, úgy, hogy semmi ne maradjon belőle a fejben. A szemeit is kiszedtem, mert nem szeretem ha bámul. A  mellúszókat tartó húsdarabot is leválasztottam a fej alsó részéről, és levágtam  róla az úszókat, de nem dobtam ki,  mert az úszókból és csontokból halalaplevet főzök holnap. Csak a hal nyálkás pikkelyei, a belek, kopoltyú lemezek, szemek, meg a keserű fog került a szemétbe, jól bezacskózva.   (Ha melegben tisztítok halat, a kidobásra kerülő részeket mindig lefagyasztom, és csak az utolsó pillanatban /kukás napon/ rakom a szemetesbe, mert különben borzasztó szagokat áraszt  rövid idő alatt.) Amikor a hal már szét volt szedve, minden hasznos darabot jól átmostam,  tiszta tálcára pakoltam, és az eddigi koszt elpucoltam.

ponty bontas 002

Ha eddig eljutottam, akkor jöhet a filézés. A halat úgy fordítottam, hogy a gerincoszlopa mellett a háti úszosorral párhuzamosan nagyon éles késsel bele tudjak vágni a hátába. A gerincet követve a késemmel, a hal egyik oldalát leválasztottam a csontokról. Aztán megfordítottam, és ugyanígy jártam el a másik oldalon is. A két fél halfilé aljáról a hasi úszókat és a hozzá tartozó zsíros részt is levágtam, a halalaplé hozzávalóihoz  raktam, ezt sem dobtam ki, jó, ha zsírozza kicsit a levest.

ponty bontas 003

Már csak a hal két fél “oldalának” kifilézése volt hátra. Ehhez egy vágódeszkára fektettem  a  halat, úgy, hogy a bőre legyen lefelé. Azután egy nagyon éles késsel 2-3 mm-enként  a bőrig bevagdostam  a hal húsát. Hallani és érezni  lehetett, ahogy a szálkák elroppantak!!

ponty bontas 005

7-8 bevágás után levágtam  egy szeletet. Persze lehet keskenyebb és szélesebb is egy-egy szelet,  ízlés  szerint, az a lényeg, hogy ki lehessen nyitni, mint egy könyvet.

ponty bontas 006

Amikor a filézés is megvolt, szépen elpakoltam mindent bezacskózva, a felhasználásig hűtőszekrényben tárolom, de előtte itt a teljes végtermék:

ponty bontas 008

Egy szép 2,1 kg-os tükörponty megtisztítva, feldarabolva, kifilézve. Sajnos estére  kiderült, hogy ez lett a mai nap egyetlen zsákmánya, nagyon fürgék voltak ma a halak, biztosan valami szabadulóművész tanfolyamon vettek részt. Nem baj, holnap egy kis halászlé és néhány szelet sülthal azért lesz belőle.

(A hal feldolgozásának ezt a módját a szegedi Roosevelt téri halászcsárdában tanultam meg, amikor középiskolás  koromban (1976-ban) ott dolgoztam nyári munkán. A nagynéném szakácsnő volt akkor, ő “protezsált” be kisegítőnek egy hónapra.  Azóta a családban én lettem a “ halfelelős”.)

1 hozzászólás

  1. Kedves hzias/Mari!
    Igazán szemléletes a ponty megpucolásának leírása, fotókkal illusztrálva. Lehet, hogy egyszer én is megpróbálkozom vele. A méregfog miatt nem mertem belevágni, inkább filézve vettem a halat. Gratulálok a blogodhoz, jók a receptek, szépek a fotók (bár ez úgy tudom, a férjedet dicséri). Már attól tartottam, hogy teljesen átmentél a diétás vonalra, ami azért távol van a választott nevedtől (házias).
    Üdv. hobbychef/Endre

    Hozzászólás Szerző: hobbychef — 2010. október 11. hétfő @ 11:42

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Elnézést, de a bejegyzéshez egyelőre nem lehet hozzászólni.

A honlap lelke a WordPress