szeretek főzni

2010. november 11. csütörtök

Rántott velő

Kategória: belsőségek/velő, bundázott — Címke:, — hzias @ 19:08

Tegnap a szórólap áradatban felfigyeltem egy szerény fehér papírlapra, amely egy tőlünk nem messze lévő piacon új hentesüzlet nyitását reklámozta. (Szerintem egész jó árakkal, kíváncsi voltam hát, hogy minden hirdetett húsféleség kapható-e? Leginkább a birkahús érdekelt, mert valamikor múlt év elején készítettem utoljára birkát, az idén még csak Keresztlányom ballagásán volt szerencsénk egy isteni bográcsos birkapörkölthöz.) Másik papírlap ugyanazon piac savanyúságárusát népszerűsítette. Hát felvettem  ma a cekkert, és elmentem megnézni az új hentest és savanyúságost.  Nem kellett csalódnom! Aminek nagyon megörültem, volt birka!!  Ráadásul egy nagyon kedves fiatalember volt a hentes, aki kérésemre elfűrészelte a birka csontjait, hogy ne legyen szilánkos a hús. Nagyon szép velő is volt, ezért gondoltam, hogy kedvezek Nagyfiamnak, akinek az egyik kedvence a rántott velő, hát vettem abból is. És a fiatalember gyönyörű velőrózsákat válogatott nekem, szinte alig volt benne kisebb velődarabka, ha volt, az is csak a zacskóban törhetett le. Mondhatom, nagyon elégedett voltam a kiszolgálással, biztosan máskor is elmegyek ide vásárolni. És a savanyúságárust is megtaláltam. Olyan illata volt a savanyúságainak, hogy az ember szájában összefutott a nyál. Imádjuk a káposztával töltött almapaprikát, de ma olyat találtam, amit még soha nem láttam. Káposztával töltött hegyes-erős paprikát. Vettem is belőle. Nagyon finom!!! Vacsorára rántott velőt készítettem, elsősorban Nagyfiam kedvéért, mert Ő imádja! (Még a kis barátnőjének is vitt belőle, mert neki is az egyik kedvenc étele!) Kisfiam az örök válogatós viszont nem szereti a velőt (annyi más mellett…), így néhány vékony szelet karajt is kirántottam, aminek persze Apuci is nagyon örült. A vacsi így rántott velőrózsa és rántott karajszelet lett, sültkrumplival, és a mennyei káposztával töltött hegyes-erős paprikával, vagy akinek a majonéz jobban bejött, annak azzal. Az egész család olyan éhes volt, és a Nagyfiam annyira rohant a barátnőjéhez, hogy evés előtt elmaradt a fényképezés, ez a három darabka velő és 1 kis rántott husi maradt, amit vacsi után tudtam most lefényképezni.

rantott velo 002

 A velő sajnos még ha nagyon szép, akkor sem túl gusztusos nyersen… Ezért legszívesebben egyedül vagyok, amikor előkészítem. Először óvatosan leszedem a velőrózsákról a  hártyát. Egy tányérra sorba rakom a tiszta velőt. Egy kisebb edényben sós vizet forralok, amikor lobogva forr, hármasával-négyesével  főzöm néhány percig a lehártyázott velődarabokat. Szűrőlapáttal tiszta tányérra szedem és hagyom hülni. Amikor az összes alapanyagot így feldolgoztam, akkor megpergetem kis sóval a velőrózsákat, majd lisztbe-kevés sóval elhabart tojásba-és zsemlemorzsába forgatom, forró olajban szép aranybarnára sütöm. Ugyanígy járok el a kissé besózott, kiklopfolt néhány szeletke karajjal is. Közben krumplit pucolok, (most ezt Kisfiam átvállalta), aztán a megtisztított, megmosott krumplit kockára vágom és azt is megsütöm. A krumplit is és a rántott husikat is törlőpapírral bélelt tálra szedem ki, hogy a felesleges olaj leitatódjék. Nem egy diétás vacsora, de nagyon finom!!!

Szóljon hozzá!

Szóljon hozzá elsőként!

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Elnézést, de a bejegyzéshez egyelőre nem lehet hozzászólni.

A honlap lelke a WordPress