szeretek főzni

2010. november 16. kedd

Kategória: Uncategorized — hzias @ 12:40

Tegnap nem írtam bejegyzést, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem főztem, csak más elfoglaltságom miatt nem volt időm leírni. Meg olyat főztem, ami már van a bejegyzések között. A hét végén megint akciósan vásároltam, most csirkehúst. Megint egy áruházlánc kínálatából. Csirkecomb farrésszel 500 Ft/kg és bőrös csontos csirkemell volt a kínálatban 1100 Ft/kg áron. Szerintem ez jó ár mindkét húsfajtára, és a család szereti is ezeket a húsokat. Vasárnap már ebből sütöttem a fűszeres sültcsirkét, tegnap a mellből készült a vacsora, mire mindenki haza ért. (Amikor ilyen akciós csirkét találok, mindig veszek 2-3 főzésre valót, a későbbi felhasználásra szánt adagot a mélyhűtőben tartalékolom jól becsomagolva, feliratozva, dátumozva.) Most is vettem 12 combot farrésszel (nyolcat kétfelé osztva lefagyasztottam)  és 3 egész mellet. Ebből lett friss fogyasztásra is és tartalékba is húsom.  Apa és a Fiúk persze már kórusban mondják, – amikor dicsekszem, hogy milyen olcsón sikerült “előállítanom” a kaját, – hogy “tudjuk, akciós!!”… Dehát nem mindegy, mi mennyibe kerül!   Szóval a tegnapi vacsora húsos csirkemell csontokból főtt leves volt, boglyas cérnametélttel,  csirkebrassói, és fokhagymás-csilis párolt zöldség cukkíniből és brokkoliból. A három csirkemellet lebőröztem, kifiléztem, a húsos mellcsontokból jól bezöldségelve finom levest főztem zepter edényben, gyorsfőzővel, ahogy szoktam. A filéket kétfelé osztottam, három fél mellfilét lefagyasztottam. A maradék három fél jókora filét (90 dkg volt), kockára vágtam, szitált ételízesítővel, sóval, őrölt borssal és fokhagyma granulátummal kevés olajon puhára, jó szaftosra pároltam. Közben 3 közepes cukkíniből és egy brokkoliból a húsnál felsorolt fűszerekkel + csilivel és igazi vajjal párolt zöldséget készítettem, illetve minden fiúnak  megpucoltam és összevágtam 3 nagyobb krumplit és kockára vágva, bő olajban megsütöttem. A finom leves után a fiúk és Apa krumplis brassóit ettek, csak én választottam a brassói csirkét a fűszeres zöldségkörettel.  Mennyei volt…

2010. november 8. hétfő

Kategória: Uncategorized — hzias @ 17:24

A tegnapi és tegnapelőtti szorgoskodásom eredménye az lett, hogy ma nem kellett főznöm, mégis válogathattunk a főtt ételek között. Csak fel kellett forralni a szárnyaslevest, ami kocsonyásra dermedve várta a hűtőben, hogy ma éhségünket csillapítsuk vele. A második fogás hideg kacsasült és kacsamájas töltelék volt… Hmmm… mennyei!! Friss kenyérrel, csípős savanyúsággal... Persze lehetett volna választani csirkepörköltet is, de mindenki a hideg kacsa mellett döntött. A töltelék is pont olyan finom lett (a rövidke sütés után,  amit még az este kapott,) ahogy szeretjük. Így ma sem maradtuk éhen.

2010. november 6. szombat

Kategória: Uncategorized — hzias @ 18:24

Férjem szerint elképesztően sok időt töltök a blogolással. Merthogy először megfőzöm a kaját,  aztán lefényképezem, és miután megettük,  még le is írom.  (Később átolvasom, és ha esetleg hibát találok,  kijavítom. Így is előfordulhat, hogy vannak fogalmazási, vagy gépelési hibák a szövegben, de helyesírási hibák  is megeshetnek, bár igyekszem odafigyelni.) Gyorsan gépelek, a bejegyzések és receptek leírása így csak néhány perc, (főleg  ha nem túl bonyolult a recept). A múltkor olvasgatta egy kicsit a bejegyzéseket és megállapította, hogy “Te ezt tényleg nagyon szereted csinálni!!”   De kérdem én!?   Miért ne??  Főzni úgy is kell minden nap (vagy majdnem minden nap), hát miért ne legyen nyoma így is?   Felajánlottam, hogy ha annyira zavarja, abbahagyhatom a blogolást, de meggondoltam magam, nem hagyom abba. Nekem is kell egy kis “szórakozás”. És még ha senki sem olvassa, nekem akkor is nagyon jó érzés, hogy valami “maradandóbbat alkothatok”,  a munkám eredménye nem tűnik el végleg azalatt a 20-30 perc alatt, amíg megesszük. Ezzel talán a folyamatos,  ”észrevehetetlen” házimunka egy része hosszabb időre láthatóvá válik…     Szültem  és felneveltem  három gyereket,  elültettem  néhány fát is az életemben, de ennél több nyomot szeretnék  hagyni a világban magam után… Talán ez is egy módja lehet!

2010. november 5. péntek

Kategória: Uncategorized — hzias @ 18:04

Hát hol vagyunk mi egyszerű földi blogolók Hobbychef blogtársunk egész világot átfogó blog-világjárásától… FELADHATJUK… Senki nem blogol úgy mint Ő. Biztosan sok férfiszem megakad a legutóbbi, szintén nemcsak gasztronómiáról szóló riói karneváli szambás bejegyzésén. A végén még a főzni nem szerető  férfiak is rászoknak a gasztroblog olvasásra. Csak gratulálni tudok!!

2010. október 29. péntek

Szendvics

Kategória: Uncategorized, tojásos ételek — Címke: — hzias @ 18:50

szendvicsek 001

Zsemleveknit szeleteltem fel a vacsorához, amit megkentem margarinnal, vegyesen téli és paprikás téliszalámi karikákat tettem rá, majd főtt tojás karikákat, felszeletelt csemege uborkát, megpettyegettem csípős piros arannyal és nagylyukú reszelőn lereszelt trappista sajttal szórtam meg. A család nagy ovációval fogadta…  2 tálcával készítettem, így talán jut a fiúk barátnőinek is… talán….

szendvicsek 002

2010. október 27. szerda

Kategória: Uncategorized — hzias @ 22:27

Olyan éhes vagyok, majd meg veszek, de ki kell bírnom holnapig… Csak egy kis maragarinos kenyeret ettünk zöldségekkel vacsorára negyed hatkor (paprika, paradicsom, zöldhagyma, jégcsap retek) finom volt, de így fél tizenegy tájban a vasszöget is megenném… drukkolok magamnak, hogy kitartsak…

2010. október 25. hétfő

Kategória: Uncategorized — hzias @ 20:46

Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy mindenki etetni akar bennünket (a lehető legjobb értelemben). Hol innen, hol onnak kapunk valami finomságot. Férjem Édesanyja falusi kapirgálós csirkével és friss tojással, Anyukámék galambbal, mindenféle zöldségekkel, több zsák krumplival, Öcsém különféle disznótoros finomságokkal lepi meg a családot. Ez történt ma is. Dél tájban Öcsém beállított egy darab gyönyörű abált szalonnával, meg egy jó adag frissen kisült tepertővel. Az embernek összefut a nyál a szájában az illatoktól, és már előre örül annak milyen fantasztikus finomságokat ehet, akár csípős zöldpaprikával, akár (ahogy én jobban szeretem) ecetes almapaprikával. A hétvégi “kilengés” így tovább folytatódott, még főznöm sem kellett, mert biztos voltam benne, ha a nagyfiam megtudja, hogy ma ilyen ínyencségek kerültek a házba, akkor  azok közül választ és nem a főtt kajára voksol. Persze bejött a számításom, mert az abált szalonna olyan kedvence, amivel mindíg le lehet venni a lábáról.  Így a mai napi főzést is “megúsztam”. De mostmár nagyon ki vagyok éhezve egy kis húsmentes ételre. A mai bevásárlásnál találtam gyönyörű laskagombát, és kelbimbót, holnap “Anyanapot” tartok, délre valami laskagombás tésztát fogok készíteni, estére pedig valószínűleg egy darálthúsos-tejfölös-sajtos rakott kelbimbót. De majd még kifundálom.

2010. október 22. péntek

Kategória: Uncategorized — hzias @ 18:06

Azt hiszem a tegnapi volt a harmadik olyan napom, hogy nem írtam a blogomba, mióta elkezdtem. Pedig tegnap is főztem, igaz, csak egy kis karfiol levest (leírása már megvan a bejegyzések között), testkontrollosan, tönköly tésztával, meg egy kis sültkrumplit sütöttem, mert egy csomó sült zöldségünk volt még előző napról, a húskedvelők pedig a maradék húsokon osztozhattak, úgyhogy a “friss kiegészítéssel” a maradékokat pusztítottuk el. Férjem és fiam is meglepődve vette tudomásul, hogy nem fényképeztem, mert az utóbbi időben a fényképezés már olyan volt evés előtt, mint vallásos családokban az asztali áldás – elmaradhatatlan. 

A mai napon annyi elfoglaltságom volt, hogy nem volt időm főzni, ezért  az ügyeim elintézése után egy áruházlánc akciós grillcsirke kínálatából választottam ki a  mai ebédünket. De vacsorára már van ötletem…  Ma a vacsit sem főzöm, csak gyorsan összemixelem…

2010. október 10. vasárnap

Ponty tisztítás, filézés

Kategória: Uncategorized — Címke:, — hzias @ 15:26

A gyerekek nem hiába mentek el horgászni, apa az első zsákmányért  már el is “szaladt”, haza is  hozta, hogy ne este kelljen sokat pucolni és feldolgozni. Annyi szépséghibája van a dolognak (mivel egy fizetős horgásztavon horgásznak),  hogy nem elég kifogni a halacskát, ki is kell fizetni. No, nem baj, ez a hal legalább garantáltan friss, 2,1 kg-os tükörponty volt.

ponty bontas 001Elég szép darab, kívülről nem is látszott zsírosnak (és később belülről sem). Először a tisztítás: éles késsel farkától fölfelé, a feje felé  megkapargattam mindkét oldalát, hogy a nyálka lejöjjön a bőréről, és a pikkelyeket is le tudtam a kés hegyével szedni. Ez nem túl nehéz feladat tükrös pontynál (ha van lehetőség forró vízben megmártani a halat, akkor a nyálka könnyebben lejön róla, de vigyázni kell, mert ha sokáig van a forró vízben, a bőre megfő).  A másik fajta, ami csupa pikkely, az nehezebb ügy, de az sem nagyon. Utána jó forró vízben lemostam.  Egy nagyobb tálcán dolgoztam, hogy a piszok nagyjából egy helyen maradjon, és ne legyen minden halszagú. Ezután óvatosan levágtam a fejét, úgy, hogy körben jól bevágtam, és utána inkább csak “letörtem”, nehogy a keserű fogába belevágjak (az a gerincnél, a fej és a törzs találkozásánál van, valami zöldes “szutymó” van benne,  ami ha belevágunk, és ráfolyik a húsra, akkor állítólag  megkeseríti). Utána óvatosan fevágtam a hal hasát, kiszedtem a beleket és kikanyarintottam a végbélnyílást. Nem emlékszem biológiai tanulmányaimból, hogy azt úgy hívják-e, vagy valami másként, mindegy, nem hagytam benne. Azután a belek hát felöli részéről mindkét oldalon lefejtettem a legfinomabb halbelsőséget, a “tejet”. Én az ikrát nem szeretem, de a tej nagyon finom halászlében megfőzve. Aztán a hal fejét vettem kezelésbe, kivátam a keserű fogat: egy kést ”fölé” tettem olyan távolságra, hogy ne sérüljön meg, és klopfolóval ráütöttem  a késre.  Ezután a kopoltyúlemezeket is eltávolítottam, úgy, hogy semmi ne maradjon belőle a fejben. A szemeit is kiszedtem, mert nem szeretem ha bámul. A  mellúszókat tartó húsdarabot is leválasztottam a fej alsó részéről, és levágtam  róla az úszókat, de nem dobtam ki,  mert az úszókból és csontokból halalaplevet főzök holnap. Csak a hal nyálkás pikkelyei, a belek, kopoltyú lemezek, szemek, meg a keserű fog került a szemétbe, jól bezacskózva.   (Ha melegben tisztítok halat, a kidobásra kerülő részeket mindig lefagyasztom, és csak az utolsó pillanatban /kukás napon/ rakom a szemetesbe, mert különben borzasztó szagokat áraszt  rövid idő alatt.) Amikor a hal már szét volt szedve, minden hasznos darabot jól átmostam,  tiszta tálcára pakoltam, és az eddigi koszt elpucoltam.

ponty bontas 002

Ha eddig eljutottam, akkor jöhet a filézés. A halat úgy fordítottam, hogy a gerincoszlopa mellett a háti úszosorral párhuzamosan nagyon éles késsel bele tudjak vágni a hátába. A gerincet követve a késemmel, a hal egyik oldalát leválasztottam a csontokról. Aztán megfordítottam, és ugyanígy jártam el a másik oldalon is. A két fél halfilé aljáról a hasi úszókat és a hozzá tartozó zsíros részt is levágtam, a halalaplé hozzávalóihoz  raktam, ezt sem dobtam ki, jó, ha zsírozza kicsit a levest.

ponty bontas 003

Már csak a hal két fél “oldalának” kifilézése volt hátra. Ehhez egy vágódeszkára fektettem  a  halat, úgy, hogy a bőre legyen lefelé. Azután egy nagyon éles késsel 2-3 mm-enként  a bőrig bevagdostam  a hal húsát. Hallani és érezni  lehetett, ahogy a szálkák elroppantak!!

ponty bontas 005

7-8 bevágás után levágtam  egy szeletet. Persze lehet keskenyebb és szélesebb is egy-egy szelet,  ízlés  szerint, az a lényeg, hogy ki lehessen nyitni, mint egy könyvet.

ponty bontas 006

Amikor a filézés is megvolt, szépen elpakoltam mindent bezacskózva, a felhasználásig hűtőszekrényben tárolom, de előtte itt a teljes végtermék:

ponty bontas 008

Egy szép 2,1 kg-os tükörponty megtisztítva, feldarabolva, kifilézve. Sajnos estére  kiderült, hogy ez lett a mai nap egyetlen zsákmánya, nagyon fürgék voltak ma a halak, biztosan valami szabadulóművész tanfolyamon vettek részt. Nem baj, holnap egy kis halászlé és néhány szelet sülthal azért lesz belőle.

(A hal feldolgozásának ezt a módját a szegedi Roosevelt téri halászcsárdában tanultam meg, amikor középiskolás  koromban (1976-ban) ott dolgoztam nyári munkán. A nagynéném szakácsnő volt akkor, ő “protezsált” be kisegítőnek egy hónapra.  Azóta a családban én lettem a “ halfelelős”.)

2010. október 7. csütörtök

Tenger gyümölcsei-s pizza

Kategória: Uncategorized, pizza — Címke: — hzias @ 20:10

Estére-kelve olyan rossz hangulatba kerültem, hogy legszívesebben zokognék egész este és éjjel. Amikor ez a keserves állapot rám tör, nincs más gyógyszer mint a pizza. Ebben az állapotban a legjobb gyógyszer, Szeged szerintem legjobb pizzája (az újszegedi Casanova Étterem és Pizzériából): tenger gyümölcsei-s pizza csípős alappal és néhány kupica gin. Ilyen finom pizzát én még Olaszországban sem ettem, sőt, mondhatom az olasz tengeri-herkentyűs pizzák elbújhatnak mögötte.  Ez a pizza utánozhatatlan!! Ez a szó azonban nem fejezi ki azt, amit  érzek, de nem tudom azt leírhatom-e. Megkockáztatom: ez a pizza “orgazmikus”.    Bocsánat, hogy elragadtattam magam, de ez tényleg isteni “bánatűző” volt!!!

« Újabb bejegyzésekRégebbi bejegyzések »

A honlap lelke a WordPress